„Itt már lehet”

Százezer forintra növelné a helyszíni bírság felső határát három fideszes képviselő, mondván, a közlekedésben kialakult „hagyományok” és a tényleges visszatartó erő miatt szükség van az intézkedésre. A közlekedési szakember szerint az irány jó. A közjó érdekében a szabálysértőnek ugyanis nem elég barackot adni, jól meg kell húzni a fülét.

Ki ne akadt volna már bele a helyzetbe: belvárosi szűk utcában vészvillogós terepjáró állja el az utat, járó motor, a sofőr sehol. A kocsisor csendesen gyűlik mögötte, lassan nemcsak az utca, hanem a környező járdákon is torlódás alakul ki. Mindenki dudál, nyakát nyújtogatja, kiszáll, vagy jó nagyokat káromkodik, hisz fogalma sincs, miért kell várakoznia az amúgy is tömött belvárosban. Majd a közeli boltból megérkezik a terepjáró tulajdonosa, nyugodtan száll be az autójába. Kezében szatyor, látni, megvette az üzletben, amit szeretett volna. Még csak nem is int, pillantásra sem méltatja idegeskedő autóstársait. Csak dolga végeztével lazán távozik. Következmény persze nincs. Még akkor sem nagyon, ha rendőr vagy más közeg is látta a helyzetet. Hisz a terepjárós vészvillogózott, azaz indokolt volt a parkolás. Mármint számára.

Persze a legtöbb autós is hasonlóan könnyedén veszi a szabályokat. Az egyirányú utca, tilos parkolás, záróvonal vagy más szabálytalanság igazán nem okoz gondot.

Talán ezért is állt elő a minap három politikus – Kósa Lajos, Tarlós István és Kovács Zoltán – a szabálysértési törvény módosításának indítványával. Az Országgyűlés elé került törvényjavaslat egyetlen passzusa a helyszínen kiszabható szabálysértési bírság felső határát a jelenlegi húszezerről százezer forintra emelné. Az indoklás szerint a szabálysértésekről szóló törvény szerint a helyszíni bírságolás a közigazgatás leggyorsabb és leghatékonyabb válasza a normaszegés elkövetőivel szemben.

Azért szükséges megemelni a helyszíni bírság felső határát, mert a közlekedésben kialakult hagyományok” és a megfelelő visszatartó hatás elérése érdekében erre feltétlenül szükség van. A helyszínen tetten ért személyt a bírság kiszabására jogosult szerv képviselőjének tájékoztatnia kell arról, hogy a „részéről tudomásul vett és elfogadott bírságot” harminc napon belül köteles befizetnie. Az illetékesnek azt is részletesen el kell mondania, milyen következményekkel jár, ha az elkövető nem fizeti be a pénzt.

A helyszíni bírság ellen jogorvoslatnak helye nincs, a törvény nem teszi lehetővé a méltányosság alkalmazását, és nem engedélyezi a részletfizetést sem.

- A szakma és Pavlov kísérletei szerint, ha kicsi a büntetés, azt az állat azt nem veszi komolyan. Persze semmiképp nem akarom az embert az állathoz hasonlítani, de ha egy rendelkezésnek nincs megfelelő szankciója, az rendkívüli mértékben ront a helyzeten. Az ember így van felépítve – mondja Bereczky László, a Közúti Közlekedési Orvosok és Pszichológusok Tudományos Egyesületének elnöke.

A szakember úgy véli: a büntetésnek feltétlenül adekvátnak kell lennie, ami azt jelenti, hogy elkövetőben számára kínos emléknyomnak kell maradnia.

- Ha ez nem történik meg, a büntetés nem lesz regulatív. Azaz: amikor egyszer épp arra jár a közterület-felügyelő vagy bármilyen más illetékes szerv képviselője, és megbüntet pár ezerre, inkább kinyögöm, semmint hogy minden alkalommal ott szerencsétlenkedjem a járdán, fél órát körözzek parkolóhelyet keresve, hogy aztán, ha a neten nem intéztem el, állandóan az órát figyeljem, és időnként kirohanjak, hogy bedobáljam a pénzt az amúgy is iszonyú drága parkolásért – magyarázza Bereczky. – Márpedig ha lélektanilag vagy pszichológiailag ebből az alaphelyzetből indulok ki, a százezres felső határú helyszíni bírság bevezetése jóval hatékonyabb eredménnyel kecsegtet. És igenis lehet visszatartó ereje. A közjó érdekében meg kell húzni az elkövető fülét, nem elég kis barackot adni neki.

Az elnök úgy látja: a törvénymódosítás következtében az autós vagy elfogadja és betartja a játékszabályokat, ekkor nem éri őt meglepetés, sem büntetés, vagy tovább játssza a csendőr-pandúrosdit. Ha elkapják, fizet, ha nem, könnyedén keresztül slisszol a piroson.

- Annyit pedig hadd tegyek hozzá: olyan nincs, hogy közlekedési morál. Ahogy nincs közértes vagy pékes morál sem. Kétszer kettő mindig négy.

Bereczky hozzáteszi: az összeg nagyságának, mármint a százezer forintnak is lehet visszatartó ereje, a kerek számok mindig nyomósabbak, ezen kívül a büntetés mértéke így átlép egy nagyságrendet. Ráadásul Franciaországban, Németországban és szinte bárhol Nyugat-Európában a közlekedési szabálysértők súlyos büntetésekre számíthatnak.

- Ha egy kamionos áthajt a záróvonalon, kint megnézheti a következményeket. Közben átvezet fél Európán, és mire ideér, félálomban van, és elalszik a volán mögött. Moldova György írt egy kamionosról, akit elkísért. Amikor átlépte vele a magyar határt, a sofőrt se sebességkorlátozás, se más szabály nem érdekelte többet. Lazán áthágta mindent. Mikor Moldova rákérdezett az okára, a válasz annyi volt: „itt már lehet”.

------------------------------------------------------------------------------------------------

"Én személy szerint a folyamatos visszaesőkkel szigorúbban bánnék, azaz, ha mondjuk valaki 3-szor is véti ugyanazt a szabályt, akkor 24órára leültetném, hogy egy kicsit elgondolkodjon. Ha többször, akkor több időre. Mert általában nem ő fogja a balesetben nagyobbat / rosszabbikat húzni, hanem a vétlen másik autós / motoros / gyalogos...

Be szép is lenne, ha mindenki szimplán emberségből betartaná a szabályokat, de úgy látszik az emberi önzőség nem ismer határokat(nekem itt és most meg kell állnom, nem érdekel, hogy másoknak okozok-e problémát, vagy bosszúságot ezzel), és szívesen elringatjuk magunkat abban, hogy "velem ez nem fordulhat elő" - mármint baleset."

(forrás: 168ora.hu, index.hu)