Sport (épp nincsen reklám)

Téli kerékpáros edzések – avagy hogyan ne fagyjunk meg…
2013. dec. 21.
http://bikemag.hu/magazin/hirek/teli-kerekparos-edzesek-avagy-hogyan-ne-fagyjunk-meg

Kerékpározáshoz nem éppen ideális a téli időjárás, persze ettől függetlenül mégis sokan felülnek a bringára ilyenkor is. Ami viszont meglepő, hogy a rendszeresen kerékpározó ismerősök között is milyen sokan vannak, akik teljesen felkészületlenek a hideg, latyakos körülmények támasztotta nehézségekre…

Az alábbi írásban meg sem próbálom A-tól Z-ig végigvenni, mi mindenre kell figyelni edzésen a hidegben vagy a csúszós latyakos úton, és nem is kezdőknek szól a cikk, inkább a télen is rendszeresen kerékpározóknak, akik alapvető dolgokkal már tisztában vannak, de néhány apróság esetleg újdonságként szolgálhat számukra. Azt is megköszönjük, ha kommentben hozzáteszitek saját tapasztalataitokat, mert a szélsőséges időjárásban a bevált receptek is meglepő eltérést mutathatnak (alkatilag, zsírszázalékban és genetikailag is különbözünk, egyikünknek a +2 fok már szélsőség, a “hóemberek” pedig vígan nyomják -5-ben is).

Alapvetően most sport célú kerékpározásról lesz szó, persze a különböző praktikák közül a legtöbb nyilván adaptálható közlekedésre is (téli kerékpározással kapcsolatos általános tanácsokat itt olvashatsz: http://bikemag.hu/tech/a-teli-kerekpar-kellekek-a-bringazashoz-csuszos-uton-hidegben). Ami miatt azonban úgy érzem, hogy sokkal több sarkalatos pontja van a „hosszú távú kerékpározásnak” télen, mint mondjuk a közlekedésnek, az a nyeregben töltött idő. Némi felületességgel azt mondhatjuk, ha a városon belül el kell jutni A-ból B-be 15-20 perc alatt, akkor még egy sportosabb utcai viseletben sem történhet különösebb tragédia. Ha viszont már egy két-háromórás országúti edzésről beszélünk, vagy a hegyekbe vesszük az irányt és akár csak egy órára eltávolodunk otthonunktól az erdőben, könnyen érhet nagyon kellemetlen meglepetés is, akár súlyos fagyási fájdalom a nem megfelelő felszerelés miatt…

Kezdjük azzal, mennyire korlátozza a téli időjárás a kerékpáros edzést. Időben mindenképpen, már amennyiben valaki nem élvezi az akár maradandó szervi károsodással is járó szenvedést… Mivel a szervezetünk ilyenkor saját fűtése szempontjából is nagyobb megterhelésnek van kitéve, több energiára van szükségünk. Főleg az alapozó, zsírégető zónákat kell máshogy figyelembe venni energiaellátás szempontjából, mint nyáron. Sokkal könnyebben kiürülhetnek alacsony intenzitásnál is a szénhidrátraktárak, és az eléhezés tünetei ráadásul sokkal gyilkosabbak tudnak lenni. Az ilyen kiürülés sokkolóan hat immunrendszerünkre is, könnyen megbetegedhetünk.

Tanácsos tehát elfelejteni a 4-5 órás kerékpározásokat a fagyáshatárunk körüli hőmérsékletben, ezekkel iszonyatosan kizsigerelhetjük szervezetünk. Főleg, ha ezeket ész nélkül ismételjük, a hagyományos táplálkozással nem is tudjuk pótolni a szükséges ásványi anyagokat, és ahelyett hogy megerősödnénk, szép lassan hiánybetegségek alakulhatnak ki, legyengül immunrendszerünk, hajlamosabbak leszünk megbetegedni, ja, és közben formánk sem javul, csak befásulunk. Aki sportszerűen bringázik, biztos ismer a környezetében olyan „őrülteket”, akik nap mint nap nyomják fagyban a hosszúakat, szezonban viszont ritkán láthatják őket dobogón… (Van több kiegészítő sportfoglalkozás, amit ilyenkor űzhetünk, ne legyen bűntudata senkinek még akkor se, ha egyáltalán nem bringázik.)

Az előbb „fagyáshatárunkat” írtam fagypont helyett. Komfortzónáink különbözőek, például én nyafogok már akkor is, ha 10 fok alá süllyed a hőmérséklet, ismerek viszont olyan bringást, aki kamásli nélkül, simán vastag zokniban elvan 0 fok körül. Ki kell tapasztalni ezeket a határokat, mindenkire van egy jellemző hőmérséklet, ami alá ha lesüllyed a hőmérő higanyszála, körültekintően kell terveznie a kerékpáros edzést, és kiválasztani a ruházatot. Nem létezik olyan táblázat, hogy 5 és 10 fok között ilyen kesztyű, 0 és 5 fok között olyan kesztyű, nulla fok alatt három kesztyű, ezek a dolgok egyénfüggők.

Abszolút nem tudományosan úgy határoznám ezt meg ezt a fagyáshatárt, hogy ha felvesszük a rendelkezésünkre álló lehető legjobb téli öltözékünket (ami ugye szintén emberenként eltér, ki mennyi pénzt áldoz technikai öltözékekre, vagy mennyire okosan állítja össze a ruhatárat), akkor induláskor még nem érzünk semmi kellemetlenséget, majd egy sík vagy enyhén dimbes-dombos terepen bringázva másfél-két óra múlva kezdünk itt-ott zavaróan fázni, esetleg fagyni (kinek a keze, lába, füle, orra, ami érzékeny). Nos, ha ezekkel a korlátainkkal tisztában vagyunk, akkor egyszerű a helyzet, nézzük mindig a hőmérőt, és ilyen vagy ennél rosszabb körülmények között ne tervezzünk 2-3 óránál hosszabb kerékpározást.

Fontos az is, hogy ezeken a zord téli napokon kerüljük az intenzív intervallokat, olyan ruházat ugyanis nem létezik, ami az igazán komoly intenzitáskor minden izzadtságot mindenhol tökéletesen elvezet. (Itt ugye megint meg kell említeni, hogy az izzadás is egyénfüggő). Nincs mese, se recept, az is önmagunkra vár, hogy ebből a szempontból is kitapasztaljuk saját határainkat. Nyilván nem kell ecsetelni, ha egyszer átnedvesedtünk, akkor sokkal rövidebb idő alatt át fogunk fagyni, mint egyébként. Bár a tél az alapozásról, alapozó tempóról szól inkább, ha a fagyos időjárás adott, egy amatőr sportoló nyugodtan megengedheti magának, hogy rövid, gyors menetekkel próbálja szinten tartani a kerékpáros képességeit. Menjünk ilyenkor csak egy-másfél órát, de azt nyomjuk folyamatosan, hőt termelve. (Régi nagy öregek is mondták, hogy az időjárás mindig felülírja az edzéstervet, és ez fordítva is igaz, ha hirtelen jön egy hét nagyon kedvező idő, akkor amennyire csak tudjuk, érdemes kihasználni, edzéstervtől függetlenül). Ha végképp azt a szemléletet követi valaki, hogy meg KELL lennie a “felírt penzumnak” feloszthatja az edzést kinti bringázásra és görgőzésre.

Talán mountain bike-osoknak feltűnt, hogy az előbbiekben inkább országúti jellegű edzésről beszéltem, hegyibringázások alatt viszont a terepadottságok miatt nehéz megúszni az említett izzasztó intervallokat. Én azt javaslom – bár jómagam utálok plusz cuccokat cipelni sportoláshoz – ha kimegyünk a hegyekbe zord időben bringázni, inkább pakoljunk még szélálló öltözetet, akár cseresapkát, cserezoknit vagy egyéb kritikus ruhadarabokat. Vagy bringázzunk terepen is csak másfél órát, de azt nyomjuk tempósan, keményen, lefelé is intenzíven. Óvakodjunk a megállásoktól a hóban, mert ilyenkor pillanatok alatt átfagyhat a cipőben a lábunk, hacsak nincs speciális téli montis cipőnk. Azt pedig ugye nem kell ecsetelni, hogy ha szétfagyunk az erdőben, akkor nagyobb bajban vagyunk, mintha ugyanez a főúton történik, ahol legalább szégyenszemre felkéredzkedhetünk egy buszra, vagy hívhatjuk a telefonos négykerekű segítséget.

Bár hideg van és nem kívánjuk, ne feledkezzünk meg télen se a nagy mennyiségű folyadékbevitelről. Bármennyire is úgy érezzük, nem vagyunk szomjasak, inni kell, mert szervezetünk így képes fűteni önmagát, és az immunrendszer működése is nagyon legyengül folyadékhiányos állapotban. A korábban említett 4 órás edzéseket azért is istenkísértés abszolválni ilyenkor, mert egyszerűen nehezünkre esne annyit inni, amennyire ilyenkor szükség lenne, így nem is iszunk annyit… A dehidratáció viszont duplán visszaüt. Ugyanez igaz az étkezésre is, télen még két órára se nagyon induljunk el pár csoki vagy energiaszelet nélkül, és folyamatosan fogyasszunk is belőlük.

Eddig csak a hidegről és a szervezetünkre gyakorolt hatásairól beszéltünk, pedig a téli csapadék, valamint az út- vagy terepviszonyok is nagyban befolyásolhatják aznapi penzumunk. Evidens, hogy számoljunk a magasságkülönbségekkel, ha hegyekben tekerünk, akkor a hegy napos és árnyékos oldala között is nagy hőmérséklet különbség lehet. Ha pedig esik a hó, ónos eső, országúton ne is induljunk el. Ne akarjunk nagyra növelni az esélyét, hogy balesetet szenvedjünk, akit pedig mégis az ilyenfajta adrenalinbombák éltetnek, gondoljon arra a szerencsétlen autóvezetőre, aki esetleg majd elüti: mennyi kellemetlenséget okozna ezzel neki…

Télen sasolni kell az időjárás jelentéseket, és ha nagy eséllyel mondanak csapadékot, akkor se induljunk el, vagy legalábbis ne távolodjunk el nagyon otthonról, ha mégis ránk szakadna a hó, csökkentsük a kockázatot. Végig kell gondolni az útvonalat is, hiszen hiába vannak letakarítva a főutak, előfordulhat, hogy sok alacsonyabb rendű útszakasz havas vagy jeges. Terepen ebből a szempontból kicsit más a helyzet, de a járhatatlan ösvényekre mountain bike-ozásnál is gondolni kell, felfelé és lefelé egyaránt.

Mindkétféle kerékpárnál igaz, hogy kellemetlen meglepetés lehet, ha valamilyen okból csak nagyon lassan haladhatunk lefelé. Ha ugyanis huzamosabb időn át kevésbé fűtjük magunkat, óhatatlan az átfagyás. Például ha valaki a mínuszokban is felmerészkedik a hegyekbe, mert olyan jó felfelé menni, lefelé annyira csúszós lehet az út, hogy fékezgetnie kell, nem tud tekerni, tovább is tart a lejtő, ráadásul kiverte felfelé a víz, kész fagyhalál. Mountain bike-kal is akadhatnak járhatatlan lejtők a hó jóvoltából, ráadásul az ilyeneken le kell lépni a pedálról, átázhat a cipő, újabb fagyhalál. Legyünk előrelátók ebből a szempontból is!

Országúton nagyon jó választás a hétvégi közös edzés, ami az ország minden térségében kialakul, Budapesttől kezdve Salgótarjánban vagy Fehérváron, Szekszárdon vagy Szegeden, mindenhol vannak fanatikusok. Jók ezek a kerékpáros edzések, mert – ideális esetben – nem lovalja bele magát az ember intenzív tempóba, lehet közben beszélgetni, ami feledteti a monotonitást, viszont egyvalami kötelező ilyenkor: a LAFFANTYÚK!!! Magát bárki összefröcskölheti sárral, de engem, minket, kerékpáros sporttársait ne!

Jó móka és több szempontból hasznos is a cyclocross, ami „hardverigényes” történet, bár tudomásom szerint senkit nem néztek még ki a bringások által ismert krosszpályákról azért, mert mountain bike-kal érkezett. A cyclocrossra pont igaz, amiről az előbb már szó volt, vagyis egy óra alatt intenzíven sportolunk, és folyamatosan fűtjük magunk. Ráadásul a közbeiktatott lépcsőzések erősítenek is, dinamikus, továbbá a kerékpár kezelési technikánkat is finomítjuk.

Az edzéstervek, számok, percek és wattok fanatikusainak már fentebb megemlítettem egy módszert: ha mondjuk 5 óra van beírva éppen az exceltábla megfelelő rublikájába, és mindenképpen meg akarja csinálni, el lehet felezni az edzést szabad téren és görgőn, természetesen előbbivel kezdve (fordítva könnyebben megbetegedhetünk). Vagyis kimegyünk tekerni 3 órát, a maradék kettőt pedig megcsináljuk a tréneren, másfél óra alatt. :-)

Elérkeztünk a felszereléshez, a kerékpárral (téli kerékpárral) ebben a cikkben nem foglalkozunk, de az öltözködés szorosan kapcsolódik az előbbiekhez. Most nem fogjuk tételesen végigvenni a téli kerékpáros viseleteket, inkább a hosszabb távú edzéseken mutatkozó kritikus pontokkal foglalkozunk. Általánosságban legyen elég annyi, hogy ha a több réteget használunk, jó minőségű aláöltözeteket és egyéb technikai ruházatot, jó szélálló, vízálló és lélegző tulajdonságokkal, akkor felsőtestünkkel és a lábainkkal nem lesz gondunk. A jó téli cuccokat meg kell fizetni, persze vannak ésszerű határok, amin túl a kétszer olyan drága sem tud többet.

A téli kerékpáros ruházat kritikus pontja a fej, a nyak, a kéz és a láb szokott lenni, kezdjük a fejjel. Remek fejvédő alá való (tehát nem lóg ki bojt, zsinórok, stb.), szélálló, lélegző sapkákat lehet kapni, arra figyeljünk, hogy a homlokunkra és a fülünkre teljesen érjen le. A bukó (esetleg régebbi bukó) szellőzőnyílásait lefedhetjük ragasztószalaggal, így nem fújja át a szél, sokat segít fejünk melegen tartásában ez a módszer. A speciális kerékpáros nyakmelegítő is egy kiváló találmány, maszk szerűen feljebb is húzhatjuk akár. A fejvédő szíját én mindig úgy állítom be, hogy a sapkáig, a fülemig felhúzott nyakmelegítőre kívülről csatolom át, így fixen megtartja anélkül, hogy a zsinórt kellene megszorítanunk. És nem árt, ha alapból magas a felsőnk nyakrésze is.

Sokunk leggyengébb pontja: a kéz. Az igazi kézfázósok felejtsék el a kerékpáros téli kesztyűket. Eleve vicc 15- vagy 20 000 Ft-ot kifizetni értük, úgy, hogy legtöbbjük valójában semmit sem ér igazi hidegben. A legolcsóbb síkesztyűk már annál inkább, akár az egyszerű, kívül orkán, belül bolyhos kínai piaci cuccok is. Mindezt tuningolhatjuk még – „aláöltözetként” – túraboltokban kapható vékony technikai kesztyűvel, ami arról gondoskodik, hogy az izzadtság ne érintkezzen bőrünkkel. Ez a kombináció még mínuszokban is működik. Ami fontos még, hogy ne válasszunk szoros ujjú felsőruházatot, és ha több hosszú ujjú van rajtunk, a belsőt érdemes kicsit ráhúzni a tenyerünkre. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy szabad utat engednek a levegőnek a csuklónál. Szintén késleltethetjük a fagyást, ha mindig mozgatjuk kicsit ujjainkat, enyhe emelkedőkön is kiállunk kicsit a nyeregből, hogy mozogjon a kéz, kar, stb.

Másik fagyásra hajlamos testrészünk: a lábunk. A speciális téli kerékpáros cipő hatalmas találmány, ráadásul egy jó modell sok évig használható. Vízálló, szélálló, meleg, és sokkal-sokkal kevésbé izzadunk bele, mint mondjuk egy hagyományos cipő-neoprén kamásli kombóba. Ha mindezt kombináljuk a sokak által „cipő alatti kamáslinak” hívott szélálló technikai zoknival, akkor majdnem tökéletes megoldást kapunk. A legtöbb ilyen cipőnek az a gyenge pontja, hogy a sípcsont felől befolyhat a csapadék, latyak, de szintén túraboltokban kapható védővel ezt a problémát is orvosolhatjuk. Ha nem kényeztetjük magunkat ilyennel, akkor érdemes téli cipőnek egy fél számmal nagyobbat használni, vagy régebbi cipőt, ami már annyira kitágult. A néha még mindig szóba kerülő nejlonzacskós módszer őrültség, maximum papírral béleljük ki a cipő orrán a légáteresztő részeket. És ha kellően bő a cipő, felvehetünk meleg túrazoknit. Felül a neoprén kamásli nyújtja a legjobb védelmet, de intenzív hajtásnál ebbe hamar beleizzadhatunk, következésképpen hamar lefagyhat utána a lábunk. Nyilván itt is igaz, mint a kéz esetében, hogy érdemes időnként külön mozgatni lábujjainkat, talpunkat a cipőben.



# pár hozzászólás a többől:

Indurain szerint:
2013. január 12. - 10:19

Jó a cikk!! Én minden nap bicajjal megyek munkába, mindegy milyen az időjárás, és hány fok van. Én lélegzős, szélfogós sífutó nadrágot veszek alulra, arra megy a thermo betét nélküli bringás nadrág, felülre meg a betétes hosszú bringás naci. Nedves időre pedig gore tex bringás esőnadrágot húzok ezekre. A cipőre természetesen neoprén kamásli megy. A felsőtestre pedig a technikai aláöltözetre lélegzős thermo coccok, és lélegzős széldzseki. Az arcom elé pedig sífutó kendőt teszek, 100x jobb mint a neoprén maszkok. Nekem ez bejött, a komfort érzetem maximum közeli.


habda1 szerint:
2013. január 12. - 23:32

Én vagy az Isti által említett nejlonos kombót , vagy egy röplabdás térdvédőt használok.Igaz , hogy csak szivacs , de olyan vastag , hogy mindig meleg marad a térdem és kellően flexibilis.Tavaly egész télen futárkodtam , napi 8-9 órát voltam kint , volt sok fuvarom , és tök elég volt.Igaz kiegészítettem egy 3/4-es PE kínai bőgatyával.És bizony sokat kellet Budán “dimb-dombozni” , egyszer sem fagytam le.A bringás kesztyűre húzott bélés nélküli bőrkesztyű -16 fokig hibátlannak bizonyult és még a féket , meg a kormányt is “éreztem”.Hegyen is.


vabra szerint:
2013. január 12. - 18:10

én nagyon lábfázós vagyok, úgyhogy oda egy Magyarországon nem is kapható (import csak egyéni rendelésre), a gyártó által -25°C-ig ajánlott cipőt húzok szélálló zoknival. lábra téli kantáros (térdbetétes) plusz térdvédővel elég,esetleg egy béleletlen halásznadrágszerű nyári futónadrágot még veszek a kantáros alá a csípővédelem miatt. felülre meg -5°C-ig elég egy decathlonos hosszúujjú nyári futópóló és egy szintén decathlonos téli bicajosdzseki. fejre nyakmelegítő az orr alá húzva (ha orra húzom, párásodik a szemüvegem), futó fülvédő és futó szélálló sapka meg sisak. ma így jöttem Tatabányáról Győrbe és nem fáztam, pedig -3°C indulás és +1°C érkezést mutatott az óra.
nálam a téli határ a +6°C, az alatt már csak (könnyített) téli cuccban megyek ki, azaz csak kantáros plusz ruhák nélkül és rövidujjú futópóló a kabát alatt. A másik határ a -5°C, akkor már kell még valami a kabát alá, a sima béleletlen futófelső nem elég (de egy átmeneti időre való mez igen).
szemüveg párásodás ellen valamit használ a lencsetisztító, amit használok, de azzal mindig küzdök, mert ha erőlködök kissé lehajtott fejjel, mindig bepárásodik a leheletemtől.
jó dolog a téli bicajozás, csak tényleg arra kell figyelni, hogy úgy tervezd meg az utat, hogy ha megizzadsz, vagy átöltözhess, vagy ne állj meg hazáig.


milo szerint:
2013. január 13. - 0:47

Saját tapasztalat, egy egyszerú sapka, ha nulla fok alatt van akkor egész fejet nyakat védő maszkot választok. Sapka csak 10 fok alatt szokott kelleni kesztyű szintén, vastagabb zoknit szoktam hordani már 5 foknál is, de nem kell kamásli sőt még minusz 5-ig elvagyok 1 órás utakon. Kesztyű egy vékony munkavédelmis rongy, de jól teljesít, észrevettem még hogy kifelyezetten érdemes vigyázni a térdre mert később probléma lehet belőle. Hidegre már kicsit érzékeny, ezért ketté vágtam egy sálat és beteszem a nadrág alá, ha 0 fok körül van a hőmérséklet. Lényegében ennyi, nem kell túl parázni, sok réteg sem jó, mert gyorsan belelehet izzadni felülről 0 fok felett két réteg van, de az pont elég. Csüklónál leszoritani a pulcsi végét az alap, a nélkül fázás jön.


tatabike szerint:
2013. január 13. - 10:53

Jó kis írás, és ahogy említette valaki, a térd tényleg kimaradt, de sebaj.
Én napi 60km-t megyek, ugyanis 30km a táv a munkahelyem és a lakóhelyem között. Mindegy, milyen idő van, +40 fok vagy térdig érő hó, nem érdekel, maximum előbb indulok, vagy később érek haza.
Öltözékem: egy téli thermo kerékpáros nadrág, arra jön egy vastag térdvédő, majd egy thermo zokni. Erre ráhúzok egy őszi/tavaszi hosszú kerékpáros nadrágot, még egy zoknit, majd jön még egy őszi/tavaszi hosszú gatya. A téli gatya meg a legfelső szivacsbetétes, a középső nem. Look pedálos oúti cípőben nyomom, arra húzok egy neoprén kamáslit.
Felül hosszú ujjú kerékpáros felső, kicsit bolyhos belül, erre már csak a szél és vízálló kerékpáros dzseki jön, ami 3 rétegű, így bőven elég, plusz nem simul rám, van tehát légrés rendesen, ami szigetel. Kezemre +5 fokig egy thermobetétes kötött kesztyű, +5 és 0 fok között egy orkán/thermo sima téli kesztyű, 0 és -10 fok között egy profi síkesztyű, ha meg nagyon zimankó van, akkor a síkesztyű alá még befér egy sima kötött vékony kesztyű. Eddig minden helyzetben megfelelt, én is kényes vagyok a kezemre, az fázik elsőnek.
A fejemre sisak, meg varrtam bele thermo anyagból egy kivehető sapkát, ami takarja a homlokomat és a fülemet is, és tépőzárak rögzítik a sapka pántjaihoz belülről.
A kerón elöl/hátul leffentyű, vagy ahogy a cikk írja, laffantyú, bár ez utóbbi szót a helyesírás ellenőrző nekem aláhúzta pirossal…:)
A fenti összeállítást évek óta használom, és sosem volt vele gond.


joc szerint:
2014. január 26. - 13:22

Hi mindenkinek !

Rögtön az elején le kell szögeznem, hogy amit most írok az a saját véleményem, tapasztalatom. Persze nem próbálok senkit sem meggyőzni, csak leírom , hogy én hogyan szoktam öltözködni mikor elégé keményednek a fagyok odakint :-)
Én egy országúttis , amatőr-hobbi szinten kerékpározó vagyok amúgy. Ha hideg az idő (0-, -5 )az még nem gond szerintem , a kérdés , hogy az aszfalt száraz-e. Én úgy gondolom latyak, nedves burkolaton felesleges kimenni ha csak nem törsz világbajnoki babérokra :-), árt a technikának, persze itt nem a szponzorált profikra gondolok, de ez kis hazánkban nem jellemző :-D, és elsősorban a kerékpárosnak. Mert ha nem fizetnek meg érte hidd el fölösleges elázni, ellenben ha száraz az aszfalt akkor hajrá !
Én is úgy gondolom max. másfél-, két óra amit még ellehet viselni kint( 0,-5 fokig, alatta már szerintem hülyeség), többet nem javasolnék senkinek. Egyszerűen utána már nagyon beizzadsz, és a lábfejed, kezed, mellkasod nagyon áthűl
lábfej: én a vastag neoprén kamáslira esküszöm, persze egy meleg téli zoknival kombinálva, és a cipőn a csatot, tépőzárat ne húzd meg nagyon.
Hosszú kantáros naci , olyan +5 fokig egyet veszek fel, betét nélkülit, mert mindig húzok fölé egy rövid betétes nacit, a combokat melegebben tartja, és azért az ember nemesebbik szervét is védi Javaslom a nagy sportáruházi gatyákat, mert töredék áron beszerezhetőek, és inkább egy számmal nagyobbat vegyél, hogy tudj alá venni mást ha hidegebb van. Ha hidegszik az idő +5 alatt, akkor alá én a kínaiban beszerezhető, harisnyát szoktam felvenni, olcsó, és meleg :-)
Szoktam még nagy hidegben, -0,-5 fok, térdmelegítőt is felhúzni, ez lényegében egy cső, amin kissé ívelt és térd alatt, felett gumival van ellátva, értelemszerűen ez kerül legkívülre .
összegezve: kínai harisnya, hosszú kantáros betét nélküli, rövid kantáros betétes naci, és a térdmelegítő ha nagyon hideg van.
A térd ízületed ha átfagy, akkor majd később évek múlva fogod bánni, hogy nem vigyáztál rájuk, inkább arra figyelj, hogy azokat véd ha hideg van, rakhatsz a nadrág alá kisebb ruhát eléjük akár, mint egy betét.
A felső testre, mindenképp réteges öltözet, és tuti, hogy a trikód, pólód vizes lesz, úgy hogy tilós menetközben megállni már, haza, és átöltözni szárazra, amíg haladsz, és a tested hőt termel, na meg a szél nem fúj át rajtad addig nem fogsz megfázni. Állatába két hosszú ujjas vékonyabb thermo mezt szoktam húzni, a trikó, póló főlé. Nagy hidegben még erre egy bő hosszú ujjas garbó futó felsőt.
A thermo mezek mind magas nyakúak, és a futó felső is, mert a torkod, nyakad kényes , nem érzed de ha átfagy akkor kész a baj. Célszerű úgy beállítani a ruhákat, hogy belülről kifelé haladva egyre nagyobb méretűeket venni, mert akkor nem fog feszülni, és relatív kényelmes lesz. Hidegben , én már +10, +12 fok alatt mindig húzok egy polár símaszkot a fejemre a bukó alá , amin csak a szemeknek van nyílása, és hosszú leérő nyakrésze van, Igen kellemetlen és veszélyes egy arcüreg, homloküreg gyulladás. 0 foktól pedig még a maszk alá egy vékony úgymond cső sálat is húzok, ez azért jó mert szintén védi a fület, fejet, és plusz védelmet nyújt a nyakadnak. Még soha, nagy hidegben sem fáztam meg.
Természetesen a szemüveg is része a ruházatnak, mert kifagynak a szemeid, persze amint a maszkon keresztül veszed a levegőt, és fújod ki lesz néha egy kis párásodás, de hamar rájössz, hogy kell tartani a fejed, és kilélegezni, hogy minimalizáld ezt. Kesztyűnek egy BBB-s ötujjasat használok, ami immár tíz éves, és még mindig jó, itt érdemes csak a felsőbb kategóriák között nézelődni, vagy a kínaiban, mert olcsón és jót ott is lehet kapni:-)
Jó tekerést mindenkinek ! :-)