Boldog fővárosi kezdő vezetők,

akik most vizsgáztak és azt hiszik minden alapot megkaptak…
http://tanulovezeto.eu/aktualis_hirek
írja a tanulovezeto.eu

Augusztus második felében járunk, vizsganap van a fővárosi tanpályán, csak úgy találomra kérdezek meg három frissen levizsgázott tanulóvezetőt:


H. Péter. Tizenkilenc éves, tavaly érettségizett, 36 gyakorlati órát vett, forgalmi vizsgája másodikra sikerült. Nagyon boldog és felszabadult, sajnálom is kizökkenteni hangulatából.
Volt országúti vezetés?
- Nem volt, mert én a belvárosba lakom. Hat vizsgaútvonalat jártunk, közben a parkolási feladatokat gyakoroltuk.
Volt hegyvidéki vezetés?
… ?
Már úgy értem, hogy innen Pestről átmentek-e autózni Budára, a hegyekbe?
- Nem. Soha nem voltunk Budán. Nem volt erre idő, az oktatóm minden percet kihasznált, hogy a vizsgán jól szerepeljek.
Gyakorolták az éjszakai vezetést?
- Nem. De ezt én nem is nagyon bánom! Az oktatóm világosan megmondta: sokkal többre megyünk, ha inkább a parkolási feladatokat gyakoroljuk.


K. István. Huszonegy éves, szobafestő, kétszer bukott, negyven órát gyakorolt, most megvan.
Gratulálok! Volt Önnek országúti vezetés?
- Hogyne. Kerepesen lakom, többször vezetett hazafelé az utunk.
Autópályán is mentek?
- Sajnos nem volt pályajegyünk.
Hegymenet az volt?
- Természetesen. Hazafelé, Ilona-telep előtt van emelkedő és Kistarcsától Kerepesre is lejtős az út.
Az éjszakai vezetést gyakorolták?
- Én mindig a reggeli órákban vezettem. Ilyenkor jóval nagyobb a forgalom, mint éjszaka!


M. Timea. Huszonhat éves, neki elsőre sikerült, igaz előtte nyolc pótórát is vett és a vizsgára húszezerrel bebiztosította magát.
Az mit jelent, hogy húszezerrel bebiztosította magát - kérdezem?
- Azt nem árulhatom el, mondja határozottan.
Miért, hiszen a nevén kívül nekem semmi adatom nincs magáról – kérdezem?
- Ne is próbálkozzon, mondja megint határozottan.
Volt országúti vezetés?
- Országút nem volt, de kétszer jártunk az M0 autóút északi szakaszán.
Hegyvidéki vezetés volt?
- Nem volt, de az én oktatóm mindenre megtanított. Ha gurulni kezdett a kocsi parkolás közben, azonnal gyakoroltuk a kézifékes módszert.
Gyakorolták az éjszakai vezetést is?
- Meg akartuk próbálni, de nem jött össze. Jaj, bocsánat! Most aztán elszóltam magam! Voltunk éjszakai vezetésen! Alá is írtam! Kétszer is!

Három bekezdés a hatósági B kategóriás tanterv követelményeiből:

o Haladás hegyvidéki utakon, emelkedőn, lejtőn
§ elindulás,
§ sebességváltás,
§ megállás,
§ parkolás,
§ a sebesség megválasztása és tartása,
§ kanyarodások,
§ megfordulások.

o Haladás országúton, autóúton, autópályán
§ ráhajtás, lehajtás,
§ sebesség- és iránytartás,
§ kikerülés, előzés,
§ együttműködés a partnerekkel,
§ fékezés nagy sebességről,
§ padkára futás mérsékelt sebességgel.

o Közlekedés éjszaka
§ a világítóberendezés használata (fényváltások szembetalálkozáskor, követéskor, előzéskor és várakozás esetén),
§ a sebesség megválasztása,
§ tájékozódás és manőverezés.

Természetesen az oktatókat is kérdeztem:

Mintha már nem lenne „divat” az esti, az országúti, a hegymeneti vezetés?

- Biztosan van, aki még csinálja, de nagyon kevesen lehetnek – mondja R. László. A papíron persze minden rendben, de ezek a gyakorlatok már régen luxusnak számítanak a gyakorlati oktatásban. Ilyen magas üzemeltetési árak mellett, ilyen alacsony oktatói bérrel már lehetetlen ezeket az órákat bekalkulálni a programba.

Pedig a tanterv írja, és fontos is lenne. Az országúti vezetésben például még egy-egy előzés tanítására is lenne lehetőség – teszem fel az újabb naiv kérdést.

- Előzés? Ugyan! Hol van az már? A sikeres vizsga a fontos! És a tanulóvezetőnek is ez a fontos! Mielőbb vizsgázni, mert nagyon hamar elfogy az erre szánt pénz!

Azt mondja, hogy ezekre a feladatokra nincs is szükség?

- Dehogy mondom! Nagyon is szükség lenne a feladatokra! Ezt azonban a tanulóvezető nem fizeti meg! Az éjszakai vezetés megszervezése nagyon macerás dolog, szétszabdalja a munkaidőmet, nehéz rávenni a tanulókat is; az országúti vezetés rengeteg időt elvon a vizsgára felkészülésből, egyébként is, az vicc, hogy óránként negyven kilométert teljesíteni; a hegymenet is nagyon fontos lenne, de én csak akkor csinálom, ha oda megy a vizsgaútvonal.

Mi lenne akkor a megoldás?

- Már az is jelentene valamit - szól közbe T. Károly - ha például az autópályás és az éjszakai vezetés a B tantervben extra szolgáltatás lenne, külön órákban, külön díjazással. Az legalább becsületes dolog lenne. Ha a hatóságok, hivatalok nem csak a bürokratikus intézkedésekkel, a szigorú szankciókkal törődnének, hanem az oktatás minőségére is figyelnének, akkor lehetne ebben előre lépni. Az igazi megoldás persze egészen más.

Az pedig mi?

- Az a régi. Minden autósiskolában reális tandíj, minden oktatónak valós munkabér, hogy legyen tisztességes haszon. Kár, hogy én már nem hiszek benne.

Budapest, 2012. augusztus végén