Római-part: elúszni látszik az uniós pénz, az Orbán-kormány inkább vidéki projektekre költené az árvízvédelemre szánt milliárdokat | 2025.04.25.

Lázár János tárcája mintha segédkezne ehhez.

Hétfőn lejár az utolsó utáni határidő az észak-pesti és a csillaghegyi öblözet árvízvédelmi létesítményének megépítéséhez elnyerhető uniós forrásokra kiírt pályázatokon. A Római-parti gát ügyét évtizedek óta göngyölgeti maga előtt a a fővárosi önkormányzat. Az előző uniós pénzügyi ciklusban az észak-pesti szakasz védelmére 3,8 milliárd forintot, míg a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelmét célzó projektre 5,8 milliárd forintot kapott a főváros. Ebből utóbbi esetében megvalósult a pünkösdfürdői és az Aranyhegyi-patak védműve, elkészült a Római-parti szakasz megvalósíthatósági tanulmánya és lezajlott egy közösségi tervezés is. A part helyett a Nánási-Királyok útja vonalában felépülő gát terve megkapta a vízjogi létesítési engedélyt. (Ezt azonban a part menti nyomvonalért lobbizók megtámadták a bíróságon, a per még nem zárult le.)

A Nánási-Királyok útja vonalába tervezett részben mobilelemekből álló gát kiviteli terveinek elkészítésére, illetve a védmű megépítésére az uniós forrásokra vonatkozó 2023-as kormányhatározatban 28,3 milliárdot különítettek el, az észak-pesti projektre 3,9 milliárdot. Az forráshoz való tényleges hozzáféréshez szükséges támogatási kérelmet 2025. március 28-án nyújtotta be a főváros. (Az erről szóló márciusi közgyűlési vitában a gát támogatói és ellenzői is felszólaltak, elismételve a természetes part elpusztításától, a tömeges fa kivágástól a magukra hagyott ingatlantulajdonosok félelméig és a part lezülléséig szóló korábban sokszor elhangzott érveiket.)

Az uniós források szétosztását menedzselő Irányító Hatóság a kérelem elbírálásához, szoros határidővel további dokumentumokat kért kiegészítésként. Ezek közé tartozik az Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) és a főváros közötti konzorciumi szerződés. A tárcát vezető Lázár János által szorgalmazott beruházási törvény értelmében ugyanis minden állami közreműködéssel, illetve uniós forrásból megvalósuló projektbe konzorciumi partnerként be kell vonni a minisztériumot, akkor is – mint jelent esetben –, ha egyetlen fillért sem ad a beruházáshoz. Mindkét árvízvédelmi projekt megvalósítását 100 százalékban támogatja az Európai Unió.

-- Adni tehát nem ad hozzá semmit az ÉKM, cserébe viszont a szerződés megkötésének halogatásával meg tudja akadályozni, hogy a főváros hozzájuthasson az uniós milliárdokhoz.

A konzorciumi szerződés, illetve a többi IH által kért dokumentum nélkül az IH nem tudja jóváhagyni a támogatási kérelmet, így a projektekre kapott összeg vagy elveszik Magyarország számára vagy esetleg másra költhetik el. Már akadt is jelentkező. Czepek Gábor, az Energiaügyi Minisztérium államtitkára „izgatottan várja” a végkifejletet, mondván a pénznek másutt is jó helye lenne, a Homokhátság vízmegtartási problémáinak rendezésére már „bekészített projektek” állnak sorba. ...

Új koncepció

Az új ellenzéki városvezetés egyértelművé tette, hogy szakítana a korábbi koncepcióval, amely a Duna közvetlen közelébe helyezné a római-parti fő árvízi védvonalat. Ez ugyanis a természetes part lerombolásához vezetne. A Fővárosi Közgyűlés 2020 januárjában döntött a Királyok útja–Nánási úti nyomvonalon húzódó védmű megvalósíthatósági vizsgálatáról. Kiderült, a gát mindkét helyen felépíthető, de a parton 700 fát, míg a Nánási-Királyok útján csak 160 fát kell kivágni, így megmaradhat a Római-part természetközeli jellege.

https://nepszava.hu/3277245_romai-part-arvizvedelem-orban-kormany-videki-projektek-milliardok
___

Szabó Tímea: Feljelentést tettem a Római-part árvízvédelme kapcsán foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, illetve különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűncselekményének gyanúja miatt!

Miközben az Orbán-kormány hazug módon mindig valaki mást hibáztat az uniós támogatások szüneteléséért, a valóságban minden rendelkezésére álló eszközzel akadályozza, hogy a hozzáférhető európai pénzek ténylegesen eljuthassanak az érintettekhez.

Az egyik legújabb piszkos trükk – természetesen Lázár János, az ilyen célokra kijelölt végrehajtó közreműködésével – a beruházási törvény módosítása: egyrészt jogszabályban írják elő, hogy uniós finanszírozású építési beruházásoknál kötelező konzorciumi partnerként bevonni az „építésügyi” (a valóságban inkább beruházás-akadályozási) tárcát, másrészt viszont konkrét esetekben nem hajlandóak aláírni a konzorciális szerződést, ezzel megakadályozva a már elnyert és kifizethető támogatások folyósítását. Így most komoly veszélybe került az, hogy egyáltalán megkaphassuk a Római-parti gátépítésre szánt uniós forrásokat!

A „vádoljunk másokat azzal, amit mi csinálunk” kormányzati stratégia friss áldozata ugyanis a Római-part, illetve az az 55 ezer ember, akinek a biztonságát az ottani árvízvédelmi beruházás késlekedése a fenti okok miatt fenyegeti.

A projektet 100 százalékban finanszírozná az EU, az Orbán-kormánynak csupán egy aláírásába kerülne, hogy elkezdődhessen a munka, de indoklás és magyarázat nélkül hónapok óta húzzák az időt, veszélyeztetve a határidőből való kicsúszást.

Természetesen nem fogom tétlenül nézni, hogy önös politikai érdekből, vagy az ellenzéki fővárosi – és kerületvezetés elleni bosszúvágyból tízezrek életével – és vagyonbiztonságával szórakozzanak, kockáztatva 32 milliárd forintnyi uniós támogatás elveszítését is.

Óbuda-Békásmegyer képviselőjeként ezért feljelentést tettem ismeretlen tettes ellen foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, illetve különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűncselekményének gyanúja miatt. Szeretném ugyanis, ha alkalmuk nyílna a felelősöknek a bíróság előtt elmagyarázni, miért magyar érdek az, hogy ne valósulhasson meg egy teljes egészében az európai adófizetők által fizetett, ugyanakkor kizárólag magyar emberek életét és otthonát védő árvízvédelmi beavatkozás.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1240186487463240

Előzmény

A 112-ről szakmai párbeszéd indult, mindkét oldal képviseletében.
Itt lehet becsatlakozni:
http://forum.langlovagok.hu/viewtopic.php?f=6&t=210

Szőrtelenítés: a férfiaknál opció, a nőknél elvárás | 2026. június 25.

A női szőrtelenítésről a legtöbben úgy beszélnek, mint valami magától értetődő higiéniai rutinról: olyan hétköznapi tevékenységről, amelynek társadalmi jelentését már észre sem vesszük. Szabó Katinka szociológus idén tavasszal megjelent tanulmánya arra vállalkozik, hogy ezt a láthatatlanná vált normát láthatóvá és átgondolhatóvá tegye. A kutatás, amelynek eredményei Amit a selyemharisnya nem tud eltakarni címmel jelentek meg a Szociológiai Szemlében, azt vizsgálja, hogyan gondolkodnak fiatal magyar nők a testszőrzetről, a szőrtelenítésről és a vonatkozó társadalmi elvárásokról. A dolgozat arra mutat rá, hogy a női szőrtelenség ma már annyira természetesnek tűnik, hogy sokszor még azok sem tekintik társadalmi nyomásnak, akik napi szinten alkalmazkodnak hozzá.

Szabad döntés?

A női szőrtelenítésről szóló társadalmi viták általában gyorsan zátonyra futnak. A téma egyszerre intim és hétköznapi: sokan természetes higiéniai rutinként tekintenek rá, mások feminista kérdést látnak benne, de ritkán beszélünk arról, hogyan válik egyáltalán természetessé az az elképzelés, hogy a női test alapállapotában korrekcióra szorul. Szabó Katinka szerint éppen ez az egyik legérdekesebb a témában: már maga a kérdésfelvetés is erős reakciókat vált ki. A kutató a Qubitnak arról beszélt, hogy amikor elkezdett a női szőrtelenítéssel foglalkozni, sokan eleve állásfoglalásként értelmezték a témaválasztását.

Szabó kutatása személyes tapasztalatból indult. Kamaszkorában annyira szorongott a testszőr láthatóságától, hogy sportedzések előtt ellenőrizte a lábát, és egyetlen szőrszál is képes volt elvonni a figyelmét a teljesítményéről. Ezt az élményt később nem egyéni problémaként, hanem tipikus női tapasztalatként kezdte értelmezni. Szerinte és a tudományos konszenzus szerint a kamaszlányok különösen érzékeny időszakban tanulják meg, hogy a testük folyamatos társadalmi megfigyelés alatt áll. „Nehéz magunkat nem mérni, ha közben az az érzésünk, hogy mások is mérnek minket” – mondta.

A most megjelent kutatás apropója önmagában is beszédes: miközben a szőrtelenítés a nyugati társadalmakban szinte univerzális női gyakorlattá vált, magyar nyelven alig született róla szociológiai elemzés. A szerző szerint ez részben annak a jele, hogy a téma továbbra is tabunak számít. Pedig a külföldi kutatások alapján a nők több mint 90 százaléka rendszeresen eltávolítja legalább a láb-, hónalj- vagy intim szőrzetét, és a folyamat már kamaszkorban elkezdődik. A tanulmány azt állítja, hogy ez nem egyszerű kozmetikai szokás, hanem olyan társadalmi norma, amely mélyen összefonódik a nőiségről, az ápoltságról és az elfogadhatóságról alkotott elképzelésekkel.

A dolgozat visszatérő motívuma, hogy a testszőr önmagában biológiai adottság, a hozzá kapcsolódó jelentések azonban társadalmi konstrukciók. A női testet a modern kultúra nem természetes testként, hanem folyamatosan javítandó és kontrollálandó felületként kezeli. A szőr ebben a rendszerben nem egyszerűen esztétikai kérdéssé válik, hanem a „nem megfelelő nőiség” jelévé. A tanulmányban megszólaló nők többsége úgy beszél a szőrtelenítésről, mint valamiről, amit „muszáj” csinálni, még akkor is, ha sokan fárasztónak, fájdalmasnak vagy értelmetlennek érzik.

Szabó a Qubitnek azt is elmondta, hogy a női szőrtelenség normája történetileg sokkal újabb és változékonyabb jelenség, mint amilyennek ma tűnik. Kutatásai szerint Magyarországon a teljes szőrtelenség elvárása igazán csak a rendszerváltás környékén vált általánossá, miközben korábbi generációk számára még kifejezetten szokatlan látvány volt egy borotvált hónalj vagy láb.

https://qubit.hu/2026/06/25/szortelenites-a-ferfiaknal-opcio-a-noknel-elvaras