Hopp vagy kopp – a telekocsizás rejtelmei
A NAV állásfoglalása a telekocsizás sofőrjeinek bevételeiről
http://mno.hu/penzesjog/hopp-vagy-kopp-a-telekocsizas-rejtelmei-1250821
Szabados Balázs, 2014. október 5.,

Virágkorát éli a telekocsizás, melynek köszönhetően megoszlanak a költségek. De vajon kell-e utána adózni? Mennyivel olcsóbb, mint mondjuk a vonat?

Az interneten legalább négy nagyobb működő portál van, mely teleautózással foglalkozik. Ezeken általában 150-200 ezer regisztrált felhasználót találunk, nagyjából egyötödük autóval rendelkezik, a többiek pedig potenciális utasok. Az elv egyszerű, ha nekem van egy autóm, és mondjuk egyedül készülök Szombathelyre, akkor nagyjából 10-12 ezer forintos költséggel kell számolnom (csak oda, benzin, amortizáció, autópálya, matrica). Viszont egy átlagos kocsiban kényelmesen elférnek négyen, így ezen honlapok egyikén feltölthetem azt, hogy mikor indulok, hová, milyen típusú járgányom és hány szabad hely van, valamint fejenként mennyibe fog kerülni az utazás. A példánál maradva az összeg lehet mondjuk 2500-3000 forint. Ha összejön a három utas, akkor az én költségem máris csak 2-3 ezer forint lesz!

A teleautózást hirdető portálok igen részletes felhasználási feltételeket tesznek közzé a honlapjukon, melyek mind a sofőrt, mind az utasokat tájékoztatják a betartandó szabályokról, felelősségekről. A vezető például teljes felelősséggel tartozik az utasokért, így az általa okozott baleset esetén természetesen neki kell elvinni a balhét. Az utas köteles kifizetni az előzetesen meghatározott összeget, ellenkező esetben a portálon „lepontozhatja” őt a sofőr, és akkor azt az illetőt gyaníthatóan többé nem fuvarozza senki sehová. Persze ugyanígy az utasok is véleményezhetik az egyes vezetőket, a tisztaságot, stb.

Ez eddig mind szép és jó, de maga a telekocsi szolgáltatás jogi és adózás szempontjából komoly kérdéseket vet fel. Kell-e számlát adnom az utasoknak? Mennyi pénzt kérhetek tőlük? Adózás szempontjából meglepően egyszerű a helyzet! A NAV állásfoglalása alapján az a helyzet, hogy amennyiben egy magánszemély eseti jelleggel, nem nyereség elérése céljából vesz fel alkalmi utasokat, mert pusztán az utazás költségeit szeretné megosztani, úgy nem szükséges vállalkozói igazolványt és adószámot kiváltania. Tehát a bevezetőben említett példánál maradva, ha 2500-3000 forintot kérek egy utastól, akkor az még a költségek megoszlásának számít, azonban ha ez az összeg mondjuk 6000 forint, akkor az már egyértelműen profitszerzésre irányul, hiszen három utas esetén 18000 forintos bevétellel számolhatok, és ebben az esetben adóköteles tevékenységet végzek, ehhez pedig a Nemzeti Adó-és Vámhivataltól kell adószámot igényelni. Az adózással kapcsolatos kérdéseinkre Aszalós Andrea, a NAV sajtóreferense válaszolt.

– Hol az a határ, ami a költségek minimalizálása és a profitszerzés között húzódik?
– Mi az életszerű: ha ön a saját autóját használja, akkor nemcsak a benzin jelent költséget, hanem az autópálya-matrica, az amortizáció, a takarítás, stb. Akik alkalmi utasokat szállítanak, vagy akár az összes vidéki útjukra befogadnak valakit, de nincs a dologból nyereség és nem profi fuvarozóként, kifejezetten üzleti céllal hirdetik magukat, és reális összeget határoznak meg, azok nem gazdasági tevékenységet végeznek. Nincs nyereség, nincs üzlet, nincs adó.

– Tehát az sem gond, ha adott esetben a sofőr nullszaldósan jön ki a buliból, és az utasok fizetik a teljes útiköltséget?
– Maradjunk megint az életszerűségnél. Nyilván nem nagy üzlet csak azért autókázni idegenekkel, hogy ingyen eljussunk A pontból B-be. Hiszen profitot nem termelt közben az illető. Aki nem profitszerzés céljából teleautózik, az nyilván nem fog mondjuk 15 ezer forintot elkérni Budapest–Gödöllő távlatában, mert az az összeg költség-hozzájárulásként teljesen irreális. Aki viszont a haszonra hajt, az taxiszerű árakat határoz meg. Azt pedig a telekocsis közönség nem fizeti meg, hiszen éppen ezért alakult ki ez a haszonmentes és költségkímélő műfaj.

– Ezt a profitorientált személyszállítást lehet legálisan csinálni, nemde?
– Természetesen, vállalkozásként. Adószámmal, engedélyekkel, korrekt könyveléssel, számlázással, adóbevallással, közteherviseléssel. Ha valaki mindezt feketén végzi, akkor számíthat rá, hogy előbb-utóbb lebukik. De egyáltalán nem jellemző a telekocsis sofőröknél, hogy ők ebből akarnak meggazdagodni.

Telekocsi a gyakorlatban

Úgy tűnik, a rendszer jól működik, autótulajdonos és utas is jól jár. Járulékos haszonként pedig sokkal kevesebb káros anyag jut a levegőbe, ha egy autóban négyen-öten ülnek, mintha mindenki egyedül vezetné a saját gépkocsiját. A telekocsi rendszer megbízhatóságáról és érdekességeiről Imre Loránd Balázzsal beszélgettünk, az AutoHop PR-vezetőjével.

– Milyen problémák szoktak jellemzően felmerülne a telekocsizásnál?
– Az a rendszernek a lényege, hogy a felhasználók, tehát a sofőrök és az utasok is folyamatos visszajelzést adnak, az online felületünkön értékelik egymást. Gyakorlatilag a közösség veti ki magából azokat az embereket, akik mondjuk rendszeresen késnek a megbeszélt helyről, nem elég tiszta az autójuk, stb. Nyilván vannak rossz tapasztalatok, de nem ez a jellemző. Azt tapasztaltuk például, hogy egy autohopos sofőr sokkal jobban odafigyel a vezetési stílusára, a gépkocsi tisztaságára, mint egy átlagautós. Motiváltnak érzik magukat arra, hogy jó benyomást keltsenek.

– És az utasok?
– Ez a dolog rugalmasságot kíván mindkét féltől, hiszen többnyire idegen emberek utaznak együtt egy autóban. Nem mindenkinek való, hiszen valahol a komfortzóna határán egyensúlyozik ilyenkor az ember. Kell hozzá egy bizonyos fokú bátorság, lazaság! Természetesen az utasok számára is fontos, hogy jó értékelésük legyen, pontosan érkezzenek a megbeszélt találkozóra, rendben kifizessék a útiköltséget, ápoltak legyenek, stb. Emellett gyakran előfordul, hogy utazócsoportok jönnek létre, mert például a sofőr rendszeresen utazik Debrecenbe, csakúgy, mint a korábban ismeretlen utasai, aztán mivel jó hangulatban telnek ezek az utazások, ezért többször is együtt mennek.

– Volt már rá példa, hogy valaki például hamis regisztrációval, utasként elrabolt volna valamit a sofőrtől, esetleg eltulajdonította az autót?
– Nem könnyű hamis profilt létrehozni, hiszen utazás előtt telefonon is egyeztetnek az emberek, aztán a vezető nyilván az arcát is látja az utasainak, szóval igen macerás dolognak érzem, hogy valaki ilyen módon vetemedjen bűnözésre. Nem is volt erre példa nálunk. Persze olyanok előfordulnak, hogy valaki a kocsiban felejt valamit, esetleg fizetés nélkül távozik, de ugyanez előfordulhat bárhol, taxiban, buszon, vonaton. Ráadásul aki egyszer nem fizet mondjuk az utazásért, az utána egyből kap egy ilyen jellegű negatív értékelést, és nem valószínű, hogy ezek után bárki az autójába fogadná.

Mennyivel járunk olcsóbban?

Maradjunk a bevezetőben említett példánál, tehát a Budapest–Szombathely vonalon (230 kilométer), ami 7 literes fogyasztással és 420 forintos benzinárral számolva 6762 forintot tesz ki, és erre jön még rá az autópálya matrica: 2975 Ft. A végösszeg 9737, tehát durván 10 ezer forint. Ha ez megoszlik négy személy között, akkor máris csak 2500 forintról beszélünk! A menetidő maximum 2,5 óra.

Összehasonlításképpen, egy teljes árú Budapest–Szombathely IC-vonatjegy a másodosztályra 5400 forintba kerül, a menetidő pedig 3-3,5 óra!

Volánbusszal időben sokkal rosszabbul járunk, a menetidő ugyanis 4 óra 25 perc, a végösszeg pedig a távolsági kiegészítő jeggyel együtt 4305 Ft. A számok tehát önmagukért beszélnek.

Beülnél egy ralibajnok mellé Oszkározni? :)
http://blog.oszkar.com/beulnel-egy-ralibajnok-melle-oszkarozni/
2017-04-13 | fk.oszkar.com

Vojcsik Ferenc „Golyó”

Az Oszkár csapatát egy volt ralibajnok, a miskolci Vojcsik „Golyó” Ferenc is erősíti.
https://www.youtube.com/watch?v=ZSnyFto35Yo
Golyó igazi lokálpatriótaként mindig büszkén beszélt arról, hogy Miskolc és a Bükk az ő edzőterme. Az autóversenyző tavaly Miskolc várostól Gálffy Ignác-életműdíjat kapott. Oszkáros sofőrként persze kerüli a mutatványokat, és szigorúan betartja a közlekedési szabályokat, de így is élmény a társaságában utazni.

„1976-ban kezdtem ralizni. Nem nyugodtam addig, amíg magamnak nem tudom bizonyítani, hogy érdemes volt elkezdeni” – meséli Golyó. „’78-tól ’80-ig katona voltam, és azt is mondhatnám, hogy már akkor Oszkároztam, mert az ezredparancsnok sofőrjeként rengetegszer hoztam-vittem az embereket. Mindig tele volt a Zsiguli. A parancsnok tudta, hogy versenyzek, és megbízott bennem: biztos lehetett abban, hogy pontosan, minden probléma nélkül eljutunk A-ból B-be.”

Vojcsik Ferenc sok területi túraversenyt nyert, első osztályban többszörös magyar bajnok. „Tavaly május 11-én Miskolc város ünnepén az önkormányzat életműdíjjal tüntetett ki. A felterjesztő Magyar Nemzeti Autósport Szövetség azt írta rólam: ’A Golyó néven ismert raliversenyző számos magyar bajnoki cím birtokosa, hazai és nemzetközi versenyeken több mint kétszáz alkalommal állhatott dobogóra, és három évtizedes versenyzői pályafutása alatt mindenhol büszkén hangoztatta miskolci származását’. Lokálpatrióta vagyok, világ életemben Miskolc hírnevét öregbítettem, népszerűsítettem a várost, és sok fiatal a mai napig a példaképének tart” – mondja.

„Egy autóversenyző úgy csiszolódik, akkor tökéletesedik, ha minél többet ül autóban, minél többször teszi próbára a reflexeit. Miskolctól pár kilométerre van a Bükk, és az 1970-es években bevezettem, hogy télen, hóban kijártunk oda autózgatni. Éjszaka, amikor nincs forgalom. A csúszkálás, a kormány forgatása, a különböző helyzetek megoldása jó gyakorlás, rengeteget ügyesedik tőle az ember.”
https://youtu.be/OXtpGOaV_7E

Golyó tavaly májusban kezdett Oszkározni. Hogy miért? „Millió dolgom van Pesten, és sokat járok a Dunántúlra, Pécsre, Veszprémbe, Székesfehérvárra is. Kaptam egy megbízatást az MNASZ-tól, hogy felügyeljem a versenyeket és készítsek róluk jelentéseket. Ezért állandóan mennem kell, és ha már megyek, utasokat is viszek” – indokolja. „Ahogy meghirdetem az útjaimat, már foglalják is a helyeket és lájkolnak. Nagyon sokan jönnek velem imide-amoda, főleg akkor, amikor a magyar bajnoksági futamok zajlanak. Már akkor is sokan jöttek velem, amikor kijártunk a Bükkbe tréningezni. Éjszakánként háromszáz-négyszáz kilométereket autóztunk. Mindenem a vezetés, az, hogy ülök a volán mögött és megyek. A, B, C, E jogosítványom van. Egyedül nagy buszra nincs, de teherautóra, nyerges vontatóra, kamionra is van. Ez az ’Oszkározás’ előzménye. Szóval, én már akkor ’Oszkároztam’, amikor még meg sem született az elgondolás és az oszkar.com honlap – amitől egyébként el vagyok ájulva. Hatalmas gondolat és a legjobb kivitelezés, ami az interneten létezik.”

A ralibajnok „civilben” egy hatszemélyes 120 lóerős, dízel Fiat Multiplával jár, és mint mondja, oda-vissza mindig tele van az autója. Azt gondolhatnánk, hogy versenyzői múlttal nehezére esik „normális” tempóban haladni és betartani a közlekedési szabályokat, de azt mondja: ,,Csöppet sem. Elég volt már nekem gyorsan menni. Nyugodtan haladok, legfeljebb 120-szal, 130-cal, ott, ahol lehet. Maximálisan betartom a közlekedési szabályokat. Az egy dolog, hogy bárkinek az orrát bármikor kifújnám, de a kocsiban ül hat ember, hibátlanul, normálisan kell menni vele. Már csak azért is, mert az autópálya tele van ’versenyzőkkel’. Hatalmas autókkal nyomják, villognak, dudálnak, leszorítanak, beintegetnek, hogy ’hülye vagy’. Nem baj, indexelek, lehúzódom, hadd versenyezzenek maguk ellen.
Golyó népszerű az Oszkáron, számos törzsutasa van.

„Jóleső érzés a hozzászólásokat olvasni. Sokan tudják, hogy ki vagyok, és örülnek, hogy beülhetnek mellém. Minimális pénzekért maximális biztonságban vannak. Jók az oszkáros pilóta kollégák is, pihenten ülnek kocsiba, szépen róják a kilométereket, de egyik sem olyan mint én. Nincs például életműdíjuk és több mint négyszáz serlegük. Golyó csak egy van”

– mondja nevetve. „Van két gyönyörű unokám, ők, az autósport és az Oszkározás, a jövés-menés teszi ki az életemet. Az Oszkározás is verseny abban az értelemben, hogy itt is meg kell tudni felelni minden kívánalomnak. Nagyon sok egyesületnél voltam ’húzó ló’, szerintem az Oszkárnál is az vagyok.”

„Fantasztikus embereket szoktam vinni” – folytatja lelkesen Ferenc. „Cégvezetők, bírók, ügyvédek jönnek velem. A múltkor, amikor a Városligetben ki akarták vágni azt a sok fát, olyan környezetvédelmi szakértőt vittem Miskolcról Pestre, amilyenből összesen kettő van Magyarországon, ő és még valaki Pécsen. Ahogy mentünk az autóban, szólt, hogy hívni fogják az egyik rádiótól, interjút kell adnia telefonon, és ne haragudjunk, de ha lehet, ne beszéljünk akkor, mert különben nem lehet majd rendesen hallani a hangját a rádióban. Csöndben hallgattuk a kocsiban, ahogy interjút ad. Egyébként ő is azért foglalt nálam helyet, mert kellemes emlékek fűzték a nevemhez. Hál’ istennek sok olyan néző van, akinek a szeme jól lakott Golyó autózásával, és továbbadta a hírét. Ezért is voltak mindig szponzoraim, üzleti partnereim, akik segítették a pályámat. Büszkék voltak arra, hány embernek okozok örömöt a ’csikorgásommal’.
Az autóversenyzés nemcsak költséges, hanem közismerten veszélyes sport is. Golyó sem úszta meg sérülések nélkül.

„Harmincöt év alatt összesen egy évet és két hónapot töltöttem kórházban a technikai sport által szerzett balesetek miatt. Nincs olyan részem, ami ne törött volna el. 19-ig számoltam a totálkárokat. Na de ennek az időszaknak vége. Elmúltam hatvanéves, már nyugis nyugdíjas vagyok” – összegzi mosolyogva.

Szeretnél Golyóval, Göttinger Pál, nyíregyházi színházi főrendezővel
http://blog.oszkar.com/egy-hetkoznapi-oszkaros-gottinger-pal-szinhazi-forendezo/
vagy akár a Família Kft.-s, Dr. Szép Károllyal
http://blog.oszkar.com/az-oszkar-utazo-nagykovete-adam-tamas/
együtt utazni? Az Oszkár a különleges emberek közössége, tehát Neked is itt a helyed!

Oszd meg autód szabad helyeit vagy keress valakit, aki elvisz!
https://www.oszkar.com/telekocsizz-autoskent